Filmek

11-11-11 (a film) – Ismertetés – kritika

 Nehéz belekezdeni egy olyan film kritikájába, amit az ember a trailer alapján türelmetlenül vár, amit aztán egyszeri megnézés után a Total Commanderben Shift F8-l töröl. Az imdb.com oldalon a felhasználók 4.1-t adtak ennek az Argentín horrornak. Én amondó vagyok, hogy a 3 pont bőven megteszi. Hogy miért?

Az egész film alap-sztorija többek közt a számmisztikán alapul. Joseph Crone híres író, könyveit több millióan veszik világszerte. Könyve hatására azonban egy fanatikus férfi felgyújtja otthonát, melyben bennég felesége és kisfia. Csoportterápiára jár, iszik, a foglalkozásokon kívül nem mozdul ki a lakásból, egyszóval: depressziós, hitétvesztett karakter. A film vezérvonala alapjában véve egy nagyon jó ötlet, hiszen láttunk már hitről szóló filmet, nem egyet, nem kettőt. Mégis itt valami eszméletlen kavarodást hoztak össze. Egy csoportfoglalkozás után Joseph autóbalesetet szenved délelőtt 11:11 kor, majd a kórházból 11:11 kor engedik ki pár nappal később. Éjjel 11:11 kor kap egy telefont, melyben öccse Samuel elmondja neki, hogy apjuk haldoklik. J.C. ezért Barcelonába repül, hogy apja mellett lehessen annak haláláig – akit mellesleg  meglehetősen gyűlöl. Eleve paradoxon az egész. Megérkezése után – mint minden horrorfilmnek beharangozott borzalomban – furcsa történések sora indul meg. Démonokat, szellemeket, valamely felsőbb hatalom képviselőit látják a biztonsági kamerák felvételein, fura megérzések és álmok lesznek úrrá a főhősön. A haldokló apa, aki lélegeztető-gépre van kötve egyszer csak, mint akinek semmi baja, felkel a halálos ágyából és kvázi prédikálni kezd Josephnek – nevetséges-, majd 11:11-kor meghal. Várná a néző, hogy beindul a történet, de hiába. Eltelt 50 perc a filmből és unalmas diskurzusokon kívül semmi nem történt. A maradék 40 perc is úgy telik el, hogy a néző már azért rágja a körmét, hogy történjen már valami. Majd beüt a várva várt katarzis. 11-11-11 11:11 és megnyílik a kapu a köztes lényeknek, akik meg akarják ölni Samuelt, mivel ő valami Jézus-féleség és Joseph feladata megvédeni őt. Nos, a történetről nagyjából ennyit. A film végét nem szeretném lelőni, hátha valaki meg szeretné nézni, bár óva intem tőle. Szóval összefoglalva a történet valamiféle számmisztikán alapuló, démonos, semmit mondó, hitkeresés egy hitetlen ember megvilágításában.

A látvány annyira nem rossz, bár a helyszín megint csak tipikus. Régi spanyol kúria, ahol egy öreg pap a tolószékes fiával és egy „dadussal” él. A kameraállások is teljesen hétköznapiak. Nincsenek hirtelen bevágások, elmozdulások, nincsenek effektek. Olyan érzés fogott el, mint ha egy ’90-es évekből származó kópiát néznék. A démonok vagy, ahogy a filmben nevezik őket – köztes lények – látványa egyszerűen nevetséges. Szimpla maszkokat húzott emberek. A busójáráskor is szebb maszkokat lehet látni, mint a filmben. Egy jelenetben még a démon szárnyán az is látszik, hogy az valami féle könnyű szövet, vagy valamilyen rugalmas anyag – jelmeztervezés fail.

A történeti abszurdizmus és a látványbéli hiányosságok sora azért is bosszantó mert ezt az alkotást a Fűrész 2-3-4 alkotója, Darren Lynn Bousman írta és rendezte. Tőle ez egy hatalmas csalódásként is felfogható, még próbálkozásnak is gyenge „mozi”, bár a Saw filmekben már megszokott befejezés jegyeit erősen hordozza ez a „horror” is. Aki akarja, nézze meg, de mint említettem, nem ajánlom.

Íme, a bemutató, ami engem arra ösztönzött, hogy eldobjak 90 percet az életemből:

Írta:
Kovács Róbert

Kapcsolodó bejegyzések

• Nincsenek kapcsolodó bejegyzések