2013 legjobb filmjei

Ahogy elnézem, mai foglalkozásunk több új taggal is bővült. Kérlek titeket, mutatkozzatok be!

-Tony Stark, milliárdos playboy és emberbarát, vaskalapos patrióta.
-Dominic Toretto, mindenem a család és a 10 másodperces verdák.
-Thor, Asgard dicső kurafija, megvolt Natalie Portman.
-Zsákos Bilbó, a Megye kalandvágyó kalandora, ha feldobom fehér, ha leesik sárga, mi az?
-Gru, volt bűnözőgéniusz, ma lelkes családapa, mellékállásban az Országos Csillámangyal-közvetítő hálózat aranykártyás tagja.
-Superman az Acélember, a kigyúrt alumíniumsrác, lányos anyák megrontója, ártatlan százezrek gyilkosa.

-Kérem, mondjátok el, hogy miért vagytok itt.
-EGYIKÜNK SEM KERÜLT FEL SLÁNICZ DANI IDEI TOPLISTÁJÁRA!

-A kín, amit most éreztek, mulandó. A mesterséges fájdalomcsillapítók, alkohol, kötetlen szex csak saját kétségbeesésetek hanyag elnyomásában segíthetnek, a fájdalmak gyökeres kiszakításában azonban nem. Az idő a mindenre alkalmas, egyetemes gyógyír. Várjatok, gyarapodjatok, tanuljatok! Csak így lehettek jobb karakterek!

Top 13-as listám szigorúan szubjektív megítélések alapján íratott. A vizsgált filmek a 2013-as esztendő hátrahagyott 363 napján kerültek először széleskörű moziforgalmazásba, történjen az a világ bármely pontján. Hajrá!

 

13.
Gravitáció
(Gravity)

A látványt már sokan, de sokan, nagyon de nagyon sokan dicsérték, így röviden összefoglalva annyit tudnék még hozzátenni, hogy tényleg festői, fenséges, magasztos, pazar, nagyszerű, pompás, pompázatos, fényűző, esztétikus, ízléses, mutatós, szemrevaló, tetszetős, dekoratív, elbűvölő, gyönyörű, elragadó, bámulatos, lenyűgöző, csodás, varázslatos, ellenállhatatlan, díszes, ékes, azt a kutya meg a macska, te jó szagú Celluloid Isten, te 24 képkocka/másodperces kutyafáját, hogy a Steadicam rúgja meg! Tényleg nem szerettem volna több szót, az amúgy is leírhatatlanul káprázatos, csinos, csodálatos, bájos, látványos, ragyogó, szépséges, vonzó, attraktív, impozáns, mesés, bűbájos, lélegzetelállító, magával ragadó, csodaszép, gyönyörűséges, meseszép, oltári látványra fecsérelni, szép na!

12.
Feltörő színek
(Upstream Color)

Shane Carruth az ígéretes szerzői próbálkozásként felszálló, de zavaró érthetetlenségbe fulladt A találmány című alkotása után 9 évvel végre olyan alapanyag szülte készterméket prezentál, minek lehetőségét már első próbálkozásával is felvetette. A letaglózóan intelligens szociológiai kalandtúra egészen abszurd módon, ugyanakkor csontig hatoló éleslátással elemez olyan bizonytalan és forró kásaként kerülgetett társadalmi-politikai problémákat, ami még a legnagyszerűbb esztétának is becsületére válna. Szürrealizmusba hajló meséjével, kidolgozott történetvezetésével és meditatív zenéjével érzékszerveink központját stimulálja. Egyszerre tesz hitetlenné és megrögzött hívővé, hogy aztán a kiútként szolgáló idea szószólójaként vezesse ki a sötétben bolyongókat a világosságra.

11.
Batman: A sötét lovag visszatér – 2.
rész (Batman: The Dark Knight Returns, Part 2)

Frank Miller méltán klasszikus képregénye minden idők egyik legkiválóbb emberi kéz rajzolta történeteként létezik az egyetemes képregénykultúrában. Az alkotójára jellemző nyers brutalitást, az emberi mocsok és erkölcsi nívótlanság esztelenségét ezért volt egyszerre bátor és botor dolog mozgóképre ültetni. A meghasonlott, teljes emberalattiságban vegetáló főhős közel kilátástalan küzdelme az ébredező gonosszal és a domináns politikai semmirekellőséggel pontosan olyan posványos és szellemet megfertőző, amilyennek maga a rajzmester megálmodta. A kultikus őrület és téboly uralta képsorok képesek meggyalázni még a legszentebb szentséget is, miközben nem nélkülözik a drámai hősiességet néhány bajtársias erényt megcsillogtató jelenettel nyomatékosítani. Miller szimplán a jelen kor képzőművészetének egyik legnagyobb mestere, a kegyetlenkedés felkent atyja, kinek halála után talán képtelenség lesz betölteni a munkásságának hiánya ütötte hatalmas űrt.

10.
Mielőtt éjfélt üt az óra
(Before Midnight)

Richard Linklater elkövette a majdnem tökéletes filmtrilógiát. Az ötletes kivitelezés, szellemes dialógok és kiváló szereposztás jellemezte történet az első két rész dramaturgiáját elvetve sokkal terjedelmesebb halmazból dolgozva próbálja elmesélni az első két részben megismert, időközben férj és feleséggé avanzsált pár aktuálproblémáját. A szerencsés egymásba botlás és sorsszerű összetalálkozás után felszállt a rózsaszín köd, a mámor tompította agy megszabadult kétszínű fogvatartójától, nincs más, csak a kőkemény realizmus. Nincs más, csak a kitörni vágyás démona a mély, de leplezett érdektelenségbe fúlt kapcsolat szürkeségéből. Az első két rész tartalmiságához gravitáló színvonal még mindig az alkotók sajátja, az itt tárgyalt kérdések azonban acélkalapácsként vágják pofán a nézőt. Mit tegyünk, ha kezdeti rajongásunk közönnyé korcsosul? Igen, pontosan azt, amit a film javasol.

9.
Fruitvale Station

150 éve már annak, hogy Lincoln és Spielberg vezérletével legyőzték Óperencián túl lakói a rabszolgaságot, mégsem pukkannak anélkül az újévet szimbolizáló pezsgősüvegek, hogy legalább egy visszaéléses, kisebbség ellen irányuló bűncselekményről ne adnának jelentést széles e vidéke médiahiénái. A rendőrség és a feketék egy mondatban szerepeltetése régóta az abszolút aranybánya, az olyan aduász, amit bármikor játsszon is ki tulajdonosa, viszi a kört. A rendfenntartók összetűzése a helyi sötét bőrű bandával a 2009-es év legelejére, egészen pontosan első napjára datálható. A helyszínre érkező erők a szerelvény több ezer utasa közül csak úgy véletlenül pont arra a  kisebbségi csoportosulásra ( négy rosszarcú niggerre) böktek rá, kiknek egyik tagját kis idő múlva aztán egy jól irányzott headshot-al hűtötték le. Az ezt megelőző történésekről és a biztosurak vérprofi eljárásáról Ryan Coogler, a nagy büdös semmi rendezője forgatott egészen minimál indie-drámát. Csöpögésmentes esettanulmánya pont az amúgy stílusköteles elemek hiánya miatt meghatározó. Filléres ripacskodás helyett hiteles és kőkemény érzelmi kicsapódásokat, farturkász etnikai benyalás helyett jéghideg következetességet mutat eme kiváló alkotás minden egyes perce. Hollywood ezt maximumra pörgetett sírásfordulatszámon, baszadéksok lassítással és raklapnyi auditív nyáladzással vitte volna a vászonra, ami még talán a filmben látott eljárásnál is bűnösebb lett volna. Nem mondom, hogy egyszer-egyszer nem lesz sok a jóból, a Fruitvale Station azonban még mindezek dacára is inkább profi.

8.
Mud

Matthew McConaughey teljes arculatváltása az egyik legszerencsésebb pálfordulás, ami a 21. századi filmes kultúrával történhetett. A kezdetben főállású szívtipróként villogó selyemgyerek kigyúrt esztelenségét levetkőzve elkezdett színészkedni, képességei legjavával szolgálva az elmúlt három év több jelentős alkotását is. Az igazság ára, Magic Mike, Gyilkos Joe, Mud. Kiváló sorminta, melynek negyedik darabja, ez a szerzői komplexitást nem nélkülöző film a lét olyan releváns összetevőiről értekezik, mint a szerelem, a bűn, a felelősségvállalás vagy éppenséggel a tinédzserkor hányattatásai. Kétségtelen, hogy a filmet Matthew ösztönös játéka teszi azzá, ami, mégsem lehet egyértelműen kijelenteni, hogy a Mud korszellemi érzékenysége csakis az ő játékának tudható be. Barátság, kiútkeresés, önfeláldozás és még egy sor fontos tényező tartalom és hangulat eme kiváló kompozíciójában.

7.
Itt a vége
(This is the End)

Cél nélküli gusztustalanságba oltott agyatlanság nem volt még olyan vicces, mint az Apatow-istálló szex- és egocentrikus vadlovai rávilágításában, hiszen pont ebben az összevissza katasztrófaszerűségben bírt üdítő és feszültségoldó hatással a főszereplők határokat ismerő, és amolyan „csakazértis” a tilosban élvezkedő filmje. Az önirónia szülte alkotásban egyetlen elhangzott sor, párbeszéd, megnyilvánulás sem lenne vállalható máshol, csakis itt, ebben a másfél órában. A filmgyártás kőtáblába vésett szabályait folyamatosan lehugyozó megoldásai, pofátlan nemtörődömséggel kivitelezett képei és szenvtelen inkorrektségei varázsolják azzá Rogen és Goldberg munkáját, ami: Egy józan ész határán túli filmremekké, ahol minden az, aminek látszik, miközben semmi sem az, aminek látszik. Kiismerhetetlen kéjutazás saját nagyszerűségünk csodájába, hogy a Föld nevű bolygó minden talpalávalója tudja: A mi életünk olyannyira király, hogy még az ajtón kopogtató Apokalipszis idején is az a legnagyobb problémánk, kié legyen az utolsó Milky way szelet.  Ha elhisszük, hogy a kompetens alkotókészség mértékegysége egy önreflexió, akkor az is világossá válik, hogy apuci farka bravúros ecsetvonásokkal pingálta csordultig anyuci művészbébiket öklendező punciját.

6.
Adéle élete – 1-2. fejezet
(Blue is the Warmest Color)

A szerelem kortól és nemtől függetlenül szedi áldozatait. Ezt az alapvetést szentírásként kezelve, milyen filmeket gyártsunk hát? Az őrületbe hajló liberalizmus és tolerancia századában természetes, hogy a másság felvállalásának problémakörét kell az oltár elé vinni. Sokszor és hosszan. Úgyis egyre több a „buzigeci” meg a „mocskosleszbi”, dobjunk néhány rágható csontot a jónépnek. Egy hasonlóan problematikus vállalkozásban könnyedén nyakát szegheti, ki a másság elfogadását, ne adj’ isten a másság romantizálását próbálja ábrázolni. Az Adéle élete – 1-2. fejezet tökéletes betekintést biztosít egy egynemű pár mindennapjaiba, rendkívül érzékletesen ábrázolja a szülei által keményen orientált, önmagával és szükségleteivel azonban tisztában nem levő Adéle átváltozását, majd ennek közösség- és kapcsolatromboló folyamatát. Nem próbál ítélethozni, nem vádaskodik, hanem a kapcsolat mikéntjének érzelemmentes és távolságtartó bemutatását folytatja. A megtámadhatóságon túli rendezés, az explicit, de indokolt aktusábrázolások, a szinte végtelenségig elnyújtott jelenetek kiválóan ívelik a két szerelmes kapcsolatát, elhisszük, hogy minden porcikájuk ég a vágytól, a befejezés pedig gyakorlatilag klisétleníti a modern filmes románcot.

5.
Csajok szabadon
(Spring Breakers)

A pokolban fogant filmes fenegyerek, Harmony Korine Y generációról alkotott botrányos elképzelései nyugodtan ébreszthetnek vadállatias dühöt minden alapvető értékeket követő nézőjében. Főhősei rendre nélkülöznek minden emberséget, erényt vagy személyiségbeli tartalmasságot, filmjei épp ezért sosem a megfelelő módon kezeltettek. Görcsös dühkitörései, kíméletlen ítéletei gyakran fulladtak öncélúnak ható szardobálásba. A Csajok szabadon történetvezetése nagyjából a már korábban tapasztaltakra alapszik, a direktor gyakran hovatehetetlen megoldásait levetkőzve azonban sokkal közérthetőbb, épp ezért fogyaszthatóbb formát mutat. A kamera célkeresztjében lévők még mindig az erkölcstelenség bűzös mocsarában vergődve próbálnak elevickélni, egyértelmű ítélethozatal helyett azonban megkapjuk a választás lehetőségét. Ebből a többdimenziós nincstelenségből van kiút, a Poklot földi létünkkel összekötő sztráda nem egyirányú, miénk a döntés. Stílus és tartalom házasságkötése ez Skrillex és Martinez agyrepesztő betéteivel, káprázatos fényképezéssel és egy világkirály James Francóval.

4.
12 év rabszolgaság
(12 Years a Slave)

Steve Mcqueen áldozatosan munkálkodik azon, hogy kiölje nézőiből a reményt. Első nagyjátékfilmje, a Szégyentelen egy pornófüggő pszichopatáról, második egy a politikai inkorrektségre éhségsztrájkkal felelő bebörtönzöttről, a harmadik pedig egy tévedésből elrabolt és szolgasorsba hányt hegedűművészről szól. A nincs kiút szárnyas angyalaként kiváló arányérzékkel egyensúlyoz szükséges és szükségtelen határán. Filmjeinek brutalitása vagy nyersessége ezért öncélú majomkodás helyett húsba vágó kijózanítás, a percenként átlag egy tucat könnycsepp minden, csak nem csöpögés, karaktereinek hányattatott sorsa pedig kendőzetlen tényszerűség. Kevés olyan alkotói kapcsolat létezhet a film világában, mint Mcqueen és Fassbender „közösülése”. A színész a kegyetlen rabszolgatartó karakterének kidolgozottságával 2013-ra az  új színészgeneráció vezérévé nőtte ki magát, egyszerre képes tenyérbemászó kém és két lábon járó ostor lenni. A 12 év rabszolgaság McQueen és Fassbender párosán túl hibátlan szereposztásának, leheletfinom rendezésének és bivalyerős forgatókönyvének köszönhetően méltán a következő díjátadó szezon legesélyesebb indulója.

3.
Maisie tudja
(What Maisie Knew)

Témájukat tekintve a listán kettő, azaz kettő, tehát egyel több, mint egy és kettővel kevesebb, mint négy film is hasonló kérdéskört feszeget. Ezek közül az egyik, a Maisie tudja egy alig szobatiszta kislány életének azon szakaszát tárja elénk, melyet a szülők válásából gyöngyöző konfliktus szabdal apró, és nehezen feldolgozható darabokra. Hogy milyen az, amikor a defektes család egyik vagy másik fele az egyik vagy másik kárára birtokba veszi a gyermeket, rendelkezik felette, tudjuk jól: unalmas, elcsépelt. Azt azonban, hogy milyen az, amikor természetükből és hivatásukból fakadóan mindkét szülő képtelen egy száraz kaktusznál összetettebb élőlény ellátására, egészen idáig a tabu témák sorát gyarapította. A Maisie tudja kiváló szereposztással festi meg a címszereplő édes tudatlanságban, majd zavart összevisszaságban eltöltött napjait, kiválóan árnyalja a szülők inkompetenciáját, hogy aztán remek arányérzékkel építsen hidat a kezdetben idegen pótszülők és a szintén szülőtlenné vált nézők közt. Az indokolt szentimentalizmus égisze alatt, azt még épp befogadható mennyiségben adagolva, Maisie története a gyermeki nézőpont kegyetlen kiaknázásával vágja katarzisba nézőjét.

2.
Az első igazi nyár
(The Way Way Back)

Az első igazi nyár tartalom és forma kiváló elegyeként közöl és szórakoztat egyszerre. Komplex lélektérképként kalauzol a meg nem értett és morbid módon identitásválságos tinédzserek világában, miközben kortárs „vígjátéki” alapvetéseket meghazudtoló formában kapcsol ki. A szakirodalmakba illő stílusparádé, ami ezen másfél óra sajátja, olyan káprázatos, hogy a könnyem csordul belé. Sam Rockwell improvizatív humorosa, Steve Carell karakteridegen családgengsztere vagy Liam James természetes esendősége a meghasonlott, perifériára szorult kiskamasz szerepében bőven megfelel a magas fokú műfajgyakorlás szabályainak. Mindez közérthető és elsősorban közszerethető stílusban, az intellektuális művészfilmek felkent stílusától távol, valahol a közel tökéletes szerzőiség és mainstream filmgyártás határánál húzódva.

 

…És a győztes!

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

1.
A nagy szépség
(The Great Beauty)

Paolo Sorrentino a valódi értékek és a közlő művészet koktéljával vall a kor rühes kutyájaként vonító sekélyessége ellen. Teszi mindezt egy olyan népművészeti pöcegödörben, ahol Shakespeare és Mozart a legtermészetesebb hivatkozási pont minden felső tízezres anekdotázgatás alkalmával, a kortárs művészet mégis az érdektelen ponyvák és a definiálhatatlan művészi megnyilvánulások szintjén lőcsöl. Jep személye – aki ennek a társadalmi rétegnek az alfája és omegája – tehát nem is igazán tekinthető hús-vér karakternek, sokkal inkább az író/rendező kétségbeesett véleményének, ami antiszérumként próbálja meg belülről felzabálni a testet mérgező erkölcstelenséget és elértéktelenedést.

A Nagy Szépség valójában a legelemibb kézzelfoghatóság, a puszta egyszerűség a kényszeres nagyotmondás idején.

Szakadjon hát ujjatok, forrjon májatok, fuldokoljon tüdőtök a Szilveszter mámorában, legyen az év utolsó napja oly ordenáré, mint az összes többi sem, búcsútok legyen színültig alkohollal teli, literszám pálinka savazza gigátok!
Tartsátok hát egymás haját, legyetek bajtársak, feltörő gyomorsav ne szegje utatok, a jelszó legyen: holtomig mulatok!
Konfettieső, pezsgő, petárda, az év utolsó ünnepnapja után jöhet a rezsicsökkentés és a tucatnyi számla!

Boldog Új évet kíván:

Slánicz Dániel

felső tízezres értelmiségi

 

UI: Elégedetlen? Hiányosnak tartja a felsorolást? Alább kommentben lehet hangot adni a különböző stílusú és tartalmú nemtetszéseknek, javaslatoknak!

 

10 thoughts on “2013 legjobb filmjei

  1. Alex

    Kedves Dániel. Majdnem az egész felsorolással egyet értek. Egyedül az Adéle élete szerintem egy kicsit túlzás ehhez a listához.
    Viszont remek kis írás lett 😀

  2. TF03

    Szerintem rengeteg filmet kellet volna még idesorólni és sok viszont nem illik ide, de ez az én véleményem.

    PL: gru 2, world war z, tűzgyűrű, halálos iram 6.

    Amúgy kellemes ünnepet mindenkinek.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .