mint két kicsi lego-ohh

(A Lego-kaland kritika)

Eccer (kéccével) volt, hol nem volt, volt egyszer egy innovatív ötlet. Ez az innovatív ötlet később aztán megtetszett dicsőséges Filmvilág egykor fenséges, mára azonban száműzött uralkodójának, III. Művészet királynak. III. Művészet király, a pénz és a gonosz, de rettentő gonosz Zöldhasú herceg ármánykodása után volt kénytelen lemondani addig pompázó birodalmáról. Hejj, de fényes birodalmáról, hol a művészet gyakorlását hirdették és az egyéniséget jutalommal nyugtázták, nem pedig véres húscafatokig tartó korbácsütéssel és örök időkig bolyongással a kegyvesztettek végtelen sivatagában. Hol kéz a kézben járt szerzőiség és szórakoztatás, s mikor még nem volt gyakorolt bírság a Tudat- és Kreativitásadó. Hol a döntéseket és a kritikus gondolkodást emelték fel, szemben az egyszerűséggel és vakon elfogadással. De vissza tanulságos történetünkhöz!

„Légyen!” – kiáltott a király. „Járja csak be széles e vidéke egészét Legó-fiak dicsőséges története! Énekeld hát meg, írnok, rendezd hát meg, Lord rendező, gyűjts lelkes ifjoncokat, szinkronhangokat, vágókat, világosítókat, asszisztenseket, Castingok és produkciós műveletek mindenhatósága! A porban és sárban fürösztetett alattvalók szellemi felvilágosodását akarom! Értelem és érzelem szárnyalását, mint régen, mint oly régen, ama szörnyen boldogságos időkben. Szólítsunk meg apró-cseprő gyermekeket, üzenjünk éjt-nappallá robotoló napszámosoknak! Van megoldás, van kiút! Reménytelen életünk barlangokba száműzött évei végre kitörhetnek a világosságra, zengjék hát egy új kor kezdete! Rettentő legyen ez az új kor, de oly rettentő, jajj, bele se merj gondolni, oly rettentően fényességes! De légy óvatos, ó produkciós vezető! Szándékunk legyen okos és körmönfont, oly ravasz, hogy az aranyban dúskáló vezetőség meg ne érthesse, de jóváhagyhassa azt!” Így is történt. A küldöncök Hetedhét országot keresztül-kasul bejárva végül összegyűjtötték azokat a kiváló szakmabelieket, kik alkalmasak eme nemes feladat elvégzésére.

Vért verítékező munka s szorgosság után végül megszületett A Legó-kaland legendája, középpontjában a tökéletes átlagemberrel, kiből a jóslat szerint Kiválasztott válhat. Színes látvány és pompázatos világok, móka s kacagás, gyermeki gondtalanság és naivitás, mi e film játékperceit jellemezte, igaz, időtlen idők óta nem volt 3Dimenziós látvány ilyen mérhetetlenül indokolatlan. Egyetlen probléma volt csupán, s nem több, de az bizony meggátolta, hogy széles ováció kerekedjék a rajongói szájakból. A felnőttek még értetlenebbül bámulták, mit a gyermekek nem értettek. Nem értették, mi ez az él, mi ez a politikai önreflexió, mi ez az ejnye-bejnye alá rejtett releváns mondanivaló. Hogy van az, hogy egy olyan egyszerű történet, ami a jó gonoszon való felülemelkedését aranyozza be, hogy térhet ki a politikai inkorrektség álságosságaira, a média tömegmanipulatív hatásaira vagy a kultúra eredetiséget és művészi látásmódot elnyomó képmutatására.

Bizony, a készítők végül csúfos kudarcot vallottak a Legó-bábuk meséjével, értetlenül hagyva felnőttet, s gyermeket egyaránt. „Nem elég világos?” – kérdezhetnék III. Művészet király hűséges katonái. „Hova tűnt a látvány, a bábuk, a mese a történetből? Nem értem. Az egyszerűséget, a jól megszokottat vágyom, ahol minden szupi!” – Panaszkodák a sokat látott s szenvedett alattvaló, ki csupán könnyed szórakozásra, a robotolással töltött mindennapok másfél órás elfeledésére vágyott legott. „Apu, nem értem! Kisfiam, én sem!” – hajj, de hangoztak ám a nézőtér csalódott morajai, de még hogy hangoztak! III. Művészet király törekvése ugyanis megbukott, üzenete csak a megtört uradalom kevésbé szolgalelkű tagjainak volt világos. Azon kevés a dombságokat, hegyeket s völgyeket járó lovas számára, kik kürtjük fenséges hangjával festették az égre a szellemi megtisztulás reményteli eljövetelét, kik titkon mindvégig a kultúra felvirágoztatásán munkálkodtak, de nem fogadták el a kínált jót az egyetlen jóként, s csavaros ésszel, no meg éles szemmel láttak át azon a rózsaszín rétegen, mi mindenki mást megvakított. Így történhetett hát, kedves olvasó, hogy ami az elmúlt évek ingerszegény környezetének ellenállva igenis elmés vállalkozásának indult, végül a királlyá lett gonosz, de rettentő gonosz Zöldhasú herceg alantas működését erősítette meg. Sokhintónyi arany és ugyanazon kollektív tudattalanság, az eredetiségtől mentes birodalom további, ki tudja még hány évnyi virágzása.

A tanulság talán az, kedves olvasó, hogy ezen elnyomott generáció fiai nem alkalmasak vagy egyszerűen csak nem akarnak alkalmasak lenni a tudatos létezésre. Mert bizony sokszor még egy könnyedséget sugárzó mese sem az, aminek látszik, ennek észrevételére azonban szükségesek a mára már teljesen kihalt erények. Többdimenziós látásmód, kritikus gondolkodás, az alkotói kreativitásra való fogékonyság, nem utolsó sorban agyi tevékenységek produkálása. Nem a Legó-kaland lett hát egy steril társadalom megmentője, de nem is a következő próbálkozások valamelyike. A kulturális szempontból kilátástalannak ígérkező jövőkép megoldása azonban már egy másik történet.

Itt a  vége, ne fuss el véle, irány robotolni, a dellát hagyd a pénztárnál!

 70%

Slánicz Dániel