Olyan Spojleres, mint állat!
(Spojler) 
„Az elhunytak neve: Ted Evelyn Mosby, Marshall Eriksen, Robin Scherbatsky, Barney Stinson, Lily Aldrin és az Anya. Carter Bays és Craig Thomas. Önöket a sorozat rajongói elleni rideg brutalitástól vezérelt szörnyűségek elkövetéséért állították bíróság elé. A vádpontok a következők:
- Kilenc év karakterépítésének léhűtő szétbarmolása.
- A sitcomok írott történetében soha nem tapasztalt romantika és humorfuzionáló eszközök utolsó részbeni teljes leszarása.
- A nyolc évadon át várt Anya dicstelen kiírása.
- 35 millióra tehető rajongói bázisuk képletes arconköpése.
Van bármi, amit felhoznának csúfos kudarcuk védelméül? Nincs? Úgy az ítélet: életfogytiglani kárhozat és vezeklés a mozgóképkultúra poklában. Isten irgalmazzon a lelküknek!”
Kilenc év. 208 epizód. 4160 percnyi műsoridő. Megszámlálhatatlan humor, könnycsepp, móka és kacagás. Mindez miért? Egy kompetens és méltán népszerű szituációs komédia nem egész 40 percben lezavart sárba tiprásáért. Keménykötésű történelemkönyv legyen a fedlapján, mely el bírja majd viselni a sorozat készítői által elkövetett aljasságok papírra vetett adatait. Merthogy ez az egész finálé úgy volt aljas és hátulról támadó, ahogy még legrémesebb álmom sem vetítette előre. Pedig elfogadtam. Elfogadtam, hogy élő és szellemi képességei teljes birtokában lévő ember nem mesél kilenc éven keresztül gyermekeinek minden ok nélkül édesanyjukról, kettejük csodás, romantikus és végtelenül szerethető történetéről. Féltem, de tudtam, hogy Tracy McConnel már csak a kerettörténet miatt sem fog a sztori befejeztével bekukkantani a képbe, hogy kihirdesse idilli családjának a vacsora elkészültét.
Egyszerre azt sem tudom, mi bánt a leginkább. Hogy a reménytelenül romantikus, a szerelmet minduntalan hajszoló Ted kezdetben önzetlennek hitt meséjét végül a Robin iránt táplált érzelmei szerencsétlen díszcsomagolásának szánták? Hogy a megfogalmazhatatlanul dagályos, nyálas és cseppet sem megnyerő végkifejletben Ted szótlan szerelmet vall annak a nőnek, akivel sosem működött igazán, aki sosem csatolta vissza a férfi iránta táplált érzelmeit? A Nőnek, a legjobb barátjának esküvőjén is Igazizott karrierista, ráadásul kanadai! Robinnak, aki csakis akkor hajbókolt Ted kegyeiért, amikor szerencsétlen srác szíve éppen másért dobogott? Hogy Barney karakterének éveken át gondos odafigyeléssel vezényelt építkezését végül képesek voltak három percben a földdel egyenlővé tenni? Amiért nem voltak restek a nyilvánvaló személyiségfejlődésen átment Barney Stinsonra újra ráerőltetni az örök független, infantilis és csupán az első Robinnal közös kapcsolatáig igazán ráillő sexmachine szerepét (mondanom sem kell, hogy a mentőövként a mély vízben fuldokló Barney irányába hajított zabigyerek szintén balszerencsés és igazán hiteltelen volt)? Hogy Ted gyermekei halott édesanyjuk megrendítő történetéből annyit voltak képesek kihozni, hogy apjuk és Robin közt mindvégig izzott a levegő? A leginkább talán az, hogy a sorozat készítői pontosan tudták, miként akarnak eljárni. Az utolsó öt perc volt ugyanis az, amit a stáb a széria történetében legelőször vászonra vitt. Kaptak kilenc évet a lelkes és optimista rajongóktól – akik még az ötödik évad kezdetétől számított enyhe hanyatlás ellenére is a szereplőkön tartották tekintetüket -, hogy meggondolják magukat, és olyan végkifejletet kanyarítsanak, amilyet az olykor ingadozó minőségű , de stabilan megbízható sorozat megérdemel.
Egyszerre azt sem tudom, dühös vagy kiábrándult vagyok-e. Dühös, amiért a fináléval nem csupán a befejezést, de az egész sorozatot tették tönkre, vagy kiábrándult, amiért a készítőknek volt pofájuk a könnyebben járható utat választani? Tudniillik nem mindig az a helyes irány. Az Így jártam anyátokkal esetében biztosan nem. Tedék kilenc éven át húzódó kalandjai – melyeket a McLaren’s bár egyes számú asztalának hatodik tagjaként mi magunk is átélhettünk – könnyűszerrel foglalhatták volna el a Seinfeld után megérdemelt pozíciójukat a sitcomok trónusán. És hogy mi maradt nekünk? Kilenc év. 208 epizód. 4160 percnyi műsoridő. Megszámlálhatatlan humor, könnycsepp, móka és kacagás. Mindez miért? Egy kompetens és méltán népszerű szituációs komédia nem egész 40 percben lezavart sárba tiprásáért.
A széria: 80%
A finálé: 20%
Slánicz Dániel
Hatalmas rajongóként, szerintem remek lezárás volt! Egy igazi érzelmi hullámvasút. Nekem bajom az utóbbi évadokkal és főleg ennek az utolsó évadnak egyes részeivel volt
Egyrészt ugyebár keretet kapott a sorozat az ikonikus kék kürttel, másrészt ez a történet még az utolsó évadig is Tedről és Robinról szólt.
Nos Barneyról csak annyit, hogy ez a hihetetlen jellemfejlődés sokunknak kicsit erőltetett és kiherélés jellegű volt (bár voltak hihetetlen jó részek is ebből), hiába szerette Robint korábban is mondtam, hogy őt csak egy nő változtathatná meg, a lánya.
Nos Robin és Ted. Külön tetszett, hogy míg az anya tökéletes Tedhez, kicsit már Ted női kiadásban, addig Robin szinte már az ellentéte. Szerintem a legmegosztóbb dolog a fináléban az volt, hogy Robin szerelmes volt Barneyba és Tedbe is (itt szintén kijön az önmagához hasonló és ellentétes dolog), míg Ted szerelmes volt az anyjukba és Robinba is. Miért ne lehetne egy ember kétszer szerelmes? Ez leginkább a Hollywoodi filmek miatt tűnik furának, ahol boldogan élnek amíg..
Bár az anyjukat megszerettem egészen hamar, a kiírása szükséges volt és szerintem szép jelenettel búcsúzott..
Robin pedig végig szerette Tedet, csak megállapodni nem akart még.
És külön öröm, hogy nem követték a Jóbarátokos teljesen elszakadós végjátékot amire a jelek utaltak (szétköltözés)
Ugyan ez a véleményem nekem is és az egész baráti körömnek, nagyon kiábrándultunk. Én ezek mellet azon, hogy a Tednek a lánya konkrétan mosolyogva, már majdnem nevetve mondja apjának: ,,Apu, anya már hat éve halott”
Csak ha lesz spin off akkor lehet beadják a fellebbezést!
Nekem tetszett, hogy az utolsó rész kicsit szomorúbb és reálisabb lett. Ezzel akarták szerintem bemutatni, hogy a szereplők lelkileg is felnőnek, és a valódi világban élnek már, nem a saját kis játékos univerzumukban. Úgyis jöttek egy szomorúbb résszel azután, hogy kipoénkodták Marshall apjának halálát.
Én csak le vagyok döbbenve, hogy ez nem volt mindenkinek egyértelmű, hogy Ted a végén Robinnal lesz. Ez az elsőtől az utolsó részig annyira nyilvánvaló volt. Szerintem az is szándékos volt, hogy Robin és Barney elnyerték a képernyőn valaha látott legrosszabb párt. Hiszen annyira felszínes volt a kapcsolatuk, és Robinnak végig kétségei voltak a Barney-t illetően. Plusz: pont hogy ők voltak azok, akik annó azért szakítottak, mert annyira nem működött együtt, miközben Ted és Robin tökéletes volt, csak Lily bekavart, és szétszedte őket. Azt is megemlíteném, hogy ha nem így végződik, akkor a sorozat értelmét veszti. Akkor nincs keret, nincs főszereplő, és teljesen céltalanul bolyongott volna a történet. Így Tedről és Robinról szólt, és szép szerelmes történet lett. Persze tény és való, hogy az utolsó 4 évad kellemetlenül nézhetetlen volt, de ezzel a befejezéssel egy kis értelmet nyert az egész.
A főszereplő elvileg az anya lett volna, egyben a keret, a fő mozgatórugó is. Robin, akármennyire is működtek Teddel (nem működtek, Robin többször beismeri, hogy nem érzi azt, amit Ted iránta), nem ő az anya, akiről a sorozat elvileg szólt. Arról nem is beszélve, hogy fél percben elintézni a címszereplő halálát, majd a gyerekek szájába adni, hogy Ted és Robinnéni közt igazából mindig is izzott a levegő…Nettó gusztustalan. Ted lassan felvezetett, de érzelmes szerelmi története így nem több a Robin irányába táplált érzelmei burkolt megfogalmazásának.
Szerintem fontos azt is végiggondolni, hogy mivel Ted gyerekei azért a 9 év alatt láthatóan öregedtek volna, a finálébeli párbeszédet viszonylag korán felvették. Tehát ez nem egy légből kapott, hirtelen kigondolt befejezés, hanem a hosszú évek óta tervezett finálé, amit mindig is szántak a sorozatnak. Emlékszem, hogy anno engem is nagyon felkavart, de mára más szemmel nézek rá: szerintem iszonyatosan bátor dolog volt a sorozat készítőitől az utolsó 2 részben átforgatni a történetet egy idilli, fiktív, soha nem létezhető világból a valóságba. Nem állítom, hogy a legkíméletesebb megoldás a nézőkkel szemben szépen sorban felszámolni mindent, amit az elmúlt 9 évben felépítettek, de az biztos, hogy nem sokan merték volna bejátszani. A Jóbarátok fináléjához képest – ahol szintén kiürítik a lakást és szétszélednek – csak azért durvább, mert elvileg nincs akadálya, hogy Monica és Rachel 20 év múlva is a Central Perkben kávézgasson amíg valaki vigyáz a gyerekekre, a HIMYM viszont könyörtelenül életszerűen kezelte a változást. Az arcunkba merte vágni, hogy a baráti társaságok idővel feloszlanak, még az igazi barátságok is véget érnek, és hiába pedálozunk valakiért éveken át, lehet, hogy a boldogság nem örökké, hanem csak 3 évig fog tartani. Kegyetlen, de legalább minden szálat elvarrt és bezárta az univerzumot, amit felépített. Respect.