Birdman

Birdman Avagy (A mellőzés meglepő ereje)

amerikai fekete komédia, 2014

  • magyar bemutató: 2015. január 15.
  • amerikai bemutató: 2014. október 17.
  • rendező: Alejandro González Ińárritu
  • főszereplők: Michael Keaton, Zach Galifianakis, Edward Norton, Andrea Riseborough, Amy Ryan, Emma Stone, Naomi Watts, Lindsay Duncan, Merritt Wever, Jeremy Shamos, Bill Camp, Damian Young
  • gyártó studió: Fox Searchlight Pictures

Riggan Thomson (Michael Keaton) annak idején nagy sztár volt, egy híres képregényhőst alakíthatott egy mozifilm-sorozatban. De azóta kiöregedett a szerepéből és kisodródott a sztárvilágból, de ő vissza akar kerülni a reflektorfénybe, ami nem lesz neki egy könnyű menet. Utolsó esélyként egy Broadway színdarab maradt neki, ami még nem is valószínű hogy elindulhat.

Birdman előzetes:

5 hozzászólás a(z) “Birdman” bejegyzéshez

  1. nyavalya

    Aki látta már a filmet és akar egy jót röhögni az olvassa el ezt:

    http://filmnews.hu/ertekeles-birdman-avagy-mellozes-meglepo-ereje-birdman-unexpected-virtue-ignorance/

    Komolyan egyesek tényleg azt hiszik, hogy indítanak egy szaros oldalt vagy blog-ot és akkor egy VOX vagy egy Entertainment Weekly szintű kritikusnak képzeli magát. Kb. mint a kisPuzsér Szirmai, ő sem kritikus csak egy szaros videóblogger akinek az Alkonyat meg a Transformers “kritikái” hozták meg a “sikert” mert a film szar, a magyar pedig a fikázásban a legeslegjobb.

  2. RamTamTam

    Nekem nagyon tetszett :).

    A gond a kritikákkal végtelen; egyrészt azért, mert magánvéleményekről van szó, másrészt azért, mert mindenki mást értékel egy filmben /az más kérdés, hogy egy drámában a történet felépítésének és a jellemfejlődésnek kell a középpontban állnia, míg pl. egy akciómoziban a látványnak – ergo vannak objektív dolgok is amiket ki lehet értékelni/. Ha valaki nem fogékony a drámákra, valószínű, soha nem fog értékelni egy ilyen filmet, mint a Birdman. Annak ellenére sem, hogy drámát rendezni a legnehezebb dolgok egyike /képzeld csak el: a legtöbb dráma egy sokak által már megélt / megénekelt problémát dolgoz fel, 99%-ban előre megjósolható végkifejlettel és fordulatokkal (stb.), amit úgy kell tálalnod, hogy a történet végéig előtte maradjon a néző/.
    Sok stábnak beletörik a bicskája. Mivel szakmai hírnevet leginkább csak ennek a műfajnak köszönhetően lehet szerezni, tehetség/ötlet hiányában sokak csak “témafilmekhez” mernek hozzányulni – a kritikák miatt -; nehogy szétszedjék őket a vacak karakterkidolgozás, a ctrlc + ctrlv szövegkönyv, vagy a semmitmondó történet miatt. No mindegy.
    Ha építő a kritika és jogos, mert nem szubjektív hanem van objektíven értékelhető alapja, akkor szívesen megnézem / elolvasom, még akkor is, ha nem értek vele egyet.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.