Kultfilmek vol. 6

Nem az Éhezők Viadala

Félelemmel és mély, depresszív kétségbeeséssel tölt el az a disztópikus jövőkép, amit Koushun Takami rémálmodott néhány faalapú papírra. Letargikus bestsellerét mára a Távol-keleti irodalom egyik legkiemelkedőbb alkotásának tartják, nem csoda hát, hogy több, nem kevésbé ambiciózus alkotót ihletett meg a Battle Royale című darab. Az a történet, mely letaglózó iróniával és pengeéles megfigyeléseken alapuló túlzásokkal meséli el a nem is olyan távoli jövő japán rendszerének társadalmi ellehetetlenedését. Nem is olyan régen bősz kritikával illették a Bűn éjszakája hamis és felbecsülhetetlenül veszélyes vízióját a látszólag jól működő, de minden ízében rothadó amerikai nemzetről, miközben az ilyen és ehhez hasonló formával és végítélettel operáló Battle Royale-t egyre inkább szokás az egyetemes, de főleg a keleti filmgyártás egyik legpengébb alkotásaként aposztrofálni.

A történet szerint az egyébként tényleg nem túl távoli jövőben unatkozó vezetők sora abban látja a felnőtt réteg inkompetenciájának megoldását, ha megbüntetik azokat, akik a felnőtt réteg inkompetenciájának köszönhetik azt, hogy véres-leszámolós büntire kerül a sor. Az alapvető tudásra és értékekre már csak elvből sem fogékony generáció problémáit tehát teljes egészében a fiatalok kollektív tudatlanságának tudják be, de olyannyira, hogy még csak gondolati síkon sem merül fel az az opció, hogy talán ők azok, akik fizikailag képtelenek egy élhető, egészséges társadalom kinevelésére. No sebaj. Elhatározzák hát, hogy évente egyszer, csak úgy a poén kedvéért felhajtanak egy a végtelenségig összezavart osztályt, hogy telibeszart nadrágok közepette világosítsák fel őket, mi is az az őrület, amibe kerültek. Csak úgy. Semmi „Vajh akartok é egymás koponyájába baltát állítani?” vagy „Tegye fel a kezét, aki szívesen venne részt egy három napos túlélőtúrán, azzal az engedménnyel, hogy a szerencsésebbek mihamarást belet ereszthetnek!”. Semmi egyéb. Még pontosabban megtiszteltetés, mert ők így írják körül a véres kések, és szörnyű halált halt tanulók szegélyezte nettó kegyetlenkedést. Ölj, ha élni akarsz!

A megrázó történet azonban csak az alapja a film valódi rendeltetésének. Barátok és barátnők rántanak baszomnagy bozótvágót egymásra, őrület és téboly jelzi a kínok-kínját, a kiélezett szituációban pedig megismerszik legelemibb állatiasságunk minden bája. Démoni képek ezek egy állítólagos jövőről, ahol tessék csak kiválasztottként tekinteni arra a szerencsétlen nyolcadikosra, aki tegnap még a legfrissebb divattippek rovatot olvasgatva heherészett barátnőivel az iskola mosdójában, és aki ma kénytelen-kelletlen baltával aprítja ugyanazon cimboráit. Az egyszerre játékos és ultrabrutál egysorosok, („hát lesz jó nagy bumm annak, aki basztatni meri a nyakára erősített bombát!”) valamint a nullára csupaszított képek a felnyíló koponyákról, rojtosra lőtt testekről és artériákból ömlő vérről olyan összhatásba torkollnak, amik még a legpróbáltabb nézőt is el fogják némítani.

Ilyen komoly társadalmi reflexió esetében óhatatlan, hogy az alkotók állást foglaljanak, Fukasaku stábjának mégis sikerül a lakatlan sziget vizuális és auditív borzalmait részrehajlás nélkül levezényelnie. Noha nagy általánosságban ördögi teremtményekként ábrázolják a három napos haláltusa felelőseit, minden bűntől mentes angyalokként pedig a játék résztvevőit, a kezdő képsorok vagy a mélyen megbúvó személyiség egy-egy pillanatnyi kicsapódása seperc alatt altat el bennünk bárminemű rokonszenvet a képsorok szereplőivel kapcsolatban. Lélekölő történet, húsba vájó képsorok egy fikción alapuló, de ijesztő közelségbe került társadalmi jóslatról a tökéletesen diszfunkcionális, morális szempontból hovatehetetlen Japán tolmácsolásában.

80%

Slánicz Dániel

2 thoughts on “Kultfilmek vol. 6

  1. Hipotézis

    Könyvét olvastam az valami brutálisan sikeredet alkotás lett de a filmjét még nem volt alkalmam megtekinteni de hamarosan ezt is pótolni fogom.
    Félő hogy ezt is rebootolni fogják az amerikaiak!
    Pedig japánok tudnak olyat mutatni amit az amerikaiak nem.

  2. Amanojaku

    nekem megvan a könyv, és nagyok király, brutál jó olvasmány, ajánlom mindenkinek! a filmet is láttam már pár éve, de arra nem nagyon emlékszem. filmben csináltak második részt is állítólag, azt nem láttam, de elvileg nem sok köze van az eredetihez, és nem is olyan jó.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .