The Avengers – A bosszúállok kritika

Nehéz fába vágtam a fejszémet mikor elszántam magam, hogy tán 2012 legikonikusabb filmjének kritikájának megírására vállalkoztam. Azonban nem csak én hasogattam nehezen a fát. Joss Whedon rendező és író egy személyben olyan dolgot vitt véghez, amit kevesen tudnak felmutatni a méltán híres angyalok városában. Azonban Whedon a sztori megírására nem egyedül vállalkozott. Szinte jobbkeze volt a történet létrehozásában Zak Penn, aki valljuk be elég tapasztalt képregényadaptátor. Olyan filmek szálait fonogatta, mint az X-Men, A hihtetlen hulk,  Zéró gyanusított. Ennek a két tollkoptatónak a műve lett a The Avengers.

Kicsit maradjunk a történetnél. Ahogy a Marvel filmekben megszokhattuk a legtöbb film végén, a stáblista előtt és után egy-egy jelenettel kedveskedtek nekünk a rendezők. Szép lassan, komótosan és idegtépően utalgattak már A hihetetlen hulk végén a bosszúállókra. Aztán jött a Vasember 2 végén a Thor-ra való utalás, majd a Thor végén ismét A bosszúállókra, igaz számomra ez utóbbi kicsit zavaros volt, mégis a legnagyobb következtetést egy teljes film adhatta a rajongóknak. Ez pedig az Amerika kapitány. A cselekmény alapvonalán természetesen a jó és rossz harca szimbólumát vélhetjük felfedezni, ami tökéletesen megfelel az ilyen kategóriájú sokak által pop-corn mozinak nevezett alkotásokban. Itt szögezném le, hogy ez a mű jóval több, mint egy klisés pop-corn movie. A történet lényege, hogy Loki visszatér a Földre, hogy seregével, a chitaurival igába hajtsa a világot. Ennek megakadályozása a feladata annak a maroknyi különleges képességekkel rendelkező hősnek, akik a bosszúállók csapatát alkotják

Úgy gondolom a sztori leírása némileg felesleges, így inkább egy kis történeti áttekintést kínálok most fel. Bármennyire is szeretnénk, a szuperhősök egy kupacba való verbuválása sajnos nem eredeti ötlet. A DC Comics pár évvel megelőzte a Marvelt és létrehozta az Igazság Ligáját, amiben Superman, a Zöld Lámpás, Batman stb. ikonikus alakok történetei szövődnek egy-több szállá. Ahhoz, hogy a Marvel a továbbiakban is méltó ellenfele lehessen a konkurenciának fogta a szuperhőseit és csapattá avanzsálta. Mitől lett népszerűbb A bosszúállók az Igazság Ligájával szemben? A válasz némileg egyszerű. Míg a DC archetipikus hősöket sorakoztatott fel, addig a Marvel, a szereplők egy olyan oldalát mutatta be, ami sokkal közelebb engedte az olvasókat a képregény világához. Az emberi mivoltra, a hétköznapi kínokra fektették a hangsúlyt – lásd Amerika kapitány egy vékony srác volt Brooklynból, majd hőssé vált, Vasember, azaz Stark, hol az egójával, hol az alkoholproblémáival vesződik – ez utóbbira a filmek nem irányítottak hangsúlyt és ezek azok a motívumok, amelyek sokkal szerethetőbbé teszik a szereplőket. Belevitték a hétköznapi élet világát a képregényekbe, így realisztikusabbá és átélhetőbbé tették a Marvel univerzumát.

Kanyarodjunk vissza a filmhez. Tömény 143 perces alkotás még a stáblista felvonultatása alatt sem hagyta az embert nyugodni, hiszen Alan Silvestri brutálisan jó komponálását hallgathattuk. Számomra egy kicsit „in medias res” módjára indul el a film, némi hiányérzettel tarkítva, ezt azonban pillanatok alatt félresöpörte a cselekmény beindulása. Látvány, akció, csihi-puhi-dirr-durr és teljesen átélhető realisztikum. Tökéletes szereplőválogatás egyáltalán nem erős szóhasználat, hiszen valóban sztárgárda lett felvonultatva a filmben. Kezdődhet a boncolás. A sorrend némileg problematikus, hiszen minden szereplő „egyenrangú” hősként lett felvonultatva.

Amerika kaptiány. Az első bosszúálló címszóval fémjelzett hősünk sokszor idegesítő, néhol buta és közhelyes. Mégis ő az, akit úgymond a nagy stratégaként kiemelt funkciót betöltő szereplőként ismerhettünk meg. Még az egocentrikus Stark is elismerte ezt egy jelentben. Chris Evans(Az utca királyai,Vesztesek bosszúja, Puncture) már feltűnt korábban Marvel filmekben, így tán a fenti kijelentésem tökéletes szerepválogatásra hagy némi kivetni valót maga után, de talán eltekinthetünk felette. A fantasztikus négyesben (2005) Johnny Stormot alakított, megjegyzem starki dialektummal. Karakterét azonban A bosszúállókban nagyon jól alakította. Számomra egyetlen egy jelenetben kifejezetten nem tetszett –bár ez a forgatókönyv hibájára róható fel – amikor a rendőrautó tetején neki áll parancsokat osztogatni, majd legyőz pár ellenséget és onnantól kezdve mindenki hallgat rá. Mégis azt kell mondjam, hogy sokkal érdekesebb karakterfejlődésen esett át, mint többi társa. Egy új, számára teljesen idegen világba való beilleszkedés képe egy olyan kapitányt adott, amely már nem azt a konzervatív jégkirálynőt tükrözi, amit eddig „megszokhattunk”. Az új maskara, amit ráöntöttek sokkal kidolgozottabb, mint eddig, így ez is megér egy plusz pontot.

Vasember/Tony Stark. Hihetetlen egy figura. Egoista mégis emberi. Robert Downey Jr. egyszerűen félelmetes színész. Úgy gondolom, hogy méltán megkaphatja az ezerarcú színész titulust, amit eddig Deppre használtunk. Pökhendi stílusa végig jelen van a filmben. Ő a Marvel univerzum poéngyárosa. Ontja magából a humorosabbnál humorosabb megjegyzéseket. Nála azonban negatívumként jelentkezik a karakterfejlődés minimuma, bár jelen esetben tudván kiről van szó, akár maximalizálhatnánk is. Ez a személyiségjegy pedig az önfeláldozás. A páncélját ismét tökéletesen eltalálták, ez a giccses aranyszín fémjelzi az ő emberi személyiségének nagyvonalúságát és gazdagságát. Egy szó, mint száz: megunhatatlan karakter.

Hulk/Bruce Banner. Kicsit sajnáltam Edward Norton kiesését, de Mark Ruffalo szintén van olyan jó színész – legalábbis ami Bruce Banner karakterét illeti. Akinek esetleg idegen lenne a neve, annak információ gyanánt a fenn említett színész az alábbi filmekben is szerepelt eddig: Az utolsó erőd, A fegyverek szava, Egy makulátlan elme örök ragyogása, Zodiákus, Viharsziget… Hulk arcvonásait eddig ebben az alkotásban sikerült a legjobban kivitelezni. Hihetetlen hasonlóságot lehet felfedezni az emberi és a hulki megjelenésben. Stark után ő a második a poénlistámon. Személyisége pedig óriásit fejlődött. A csupasz idegként működő Hulk az anyahajón társainak támadó félellenségből átfordul egy együttműködő csapattaggá, a film végén pedig savior lett. Számomra ő volt a nagy pálfordulat a filmben.

Thor. El sem tudok más színészt képzelni erre a szerepre, mint Chris Hemsworth-t. Az ő karaktere és története adta az egyetlen kérdést a filmben, ami megvallom őszintén teljesen beleillett a képbe. Ez pedig nem más, mint „hogy a fenébe kerül ide”? Színészi játékát illetően maradéktalanul jól alakította Thor-t. Szinte hiányolhatatlan tagja a csapatnak. Jóságát itt is előtérbe helyezték. Még akkor is meg akarta menteni fivérét, mikor az már szinte porig rombolta New Yorkot. Ez az ő jellemének erénye. Fejlődését vizsgálva, a butaság és a poénokon kívül nem jutott előrébb. Ruháját kifinomultság jellemzi, de ez nem is meglepő, hiszen ő egy isten.

A gyilkos duó: Sólyomszem és a Fekete özvegy. Az eddigi Marvel filmekben teljesen háttérbeszorulva voltak kénytelenek élni. A bosszúállókban viszont ugyanannyi szerepet kaptak, mint a főhősök. Esetükben elmondható, hogy hihetetlen nagy átalakuláson mentek keresztül, mind megjelenésükben, mind viselkedésükben. Jobbá ezt annak lehet betudni, hogy a fő cselekményvonalon szerepeltek és nem háttértáncosként andalogtak. Sólyomszemet Jeremmy Renner alakítja, míg a Fekete özvegyet Scarlett Johansson. Mindkettejükre totális mértékben illik a szerep. A humorokból ők némileg kimaradtak, de ez nem is baj, kellettek komolyabb szereplők is. Esetükben a jelmezt sem vitték túlzásba. Sólyomszem nyilas felszerelése viszont eszméletlen jó lett. Scralett Johanssont pedig belegyömöszölni egy olyan szép szűk kis ruciba frenetikus ötlet volt.

A főellenség: Loki. Tim Hiddlestonban sem lehetett csalódni. Hozta a tőle megszokott formát. A nyikhaj istenke szerepe kicsit megbotránkoztató néhol. Csalafinta és ravasz karaktere a Marvel univerzumnak. Róla érdemes megemlíteni, hogy most ré fel pályára csúcsára, és ezt a bosszúállókban nyújtott alakításáért érdemelte ki. Eddig nem nagyon láthattuk sikerfilmekben. Loki ugyanaz a gonosz, megalkudott ellenséges szereplő, mint amilyen a Thorban is volt. Némi gúny, némi pökhendiség azért szorult a szerepébe, de egyébiránt számomra némileg unalmas karakter. Csavart egyáltalán nem vitt a történetbe. Jött és ment.

Lehetne még sorolni a szereplőket és a nagy neveket, de akkor még holnap is ezt olvassátok. Egyet azért még meg kell, hogy említsek, mégpedig a számokban király Samuel L. Jackson. Az imdb.com filmes site információi szerint 148 filmben szerepelt eddig és per pillanat is 3 alkotást forgat egy időben. Ez is lehet mérvadó. Alakítása a tőle már megszokhatott, kimért, határozott és a „sosem lehet eldönteni, hogy egész pontosan mit is akar” motívumok jellemzik. A jövőben a Marvel egy önálló filmet tervez vele, amolyan Origins-feelingű dolgot.

CGI/látvány/3D. Ez az a rész, amire azt mondom, hogy nem érdemel kritikát, annyira kimagasló teljesítményt nyújtottak a CGI gárda tagjai. Egy helyen volt kicsit CGI szagú a dolog, amikor a városban lezuhannak a repülővel, ott egy kicsit a porfelhőn látszott a számítógépes munka, de egyébiránt sehol. Hibákat sem nagyon lehetett észrevenni, legalábbis aki nem arra megy, az garantáltan nem veszi észre. Ezeket nem kívánom lelőni, de nincsen belőlük sok, ahhoz képest, hogy több mint két órás alkotásról beszélünk. Sokak szerint 2012 a 3D éve lett és nagyon sok filmet csak az mentett meg a tényleges kudarctól. Véleményem szerint A bosszúállók, mind sztereoszkópikus és mind hagyományos vetítési formában is megállja a helyét. Látványában egy percre nem engedi a néző szemeit levenni a vászonról. A robbanások és a különleges kameraállásoknak köszönhetőn nagyon élvezhető, mégsem vonja el a cselekményről a figyelmet. A 3D effektek kifejezetten jóra sikeredtek és az ehhez szükséges kamerák fókuszpontjai is tökéletes helyen voltak végig a filmben. Ahogy haladunk a végkimenetel felé, úgy durvul be a látvány is. Az utolsó fél óra egy valóban pörgős és látványos harcjelenet. Ki kell, hogy emeljem azt a jelenetet, amikor a kamera sorra veszi a hősöket a harc közben mindezt egymásutánban. Bámulatosan ügyes vágás és fotózás műve ez. Csak emelni tudom a kalapom a készítők előtt. Az ellenséges erők kidolgozottak és művészi szinten vannak ábrázolva, gyerekes kinézetről szó sem lehet. Egy szóval látványos és élvezhető.

Értékelésem záró akkordjaként szót kell ejtsek a film zenéjéről, illetve annak alkotójáról, Alan Silvestriről. A 62 éves zeneszerző 1972 óta van a szakmában és közel 100 film zenéjéhez van köze. Jelen esetünkben is olyan audioélményt varázsolt eme akciófilm mögé, ami önmagában kitesz egy szimfóniát. Ahol lassú érzelmes zene kell, oda azt írt, ahova pörgős oda keményebb ritmusokkal tarkította a kottát.

És végül, de nem utolsó sorban a stáblistát követő jelenettel zárul eme a rövid írás:

Tényleg elmentek utána burkolni

Aki csak teheti, nézze meg minél többször, mert valóban egy tökéletes filmről van szó. Kivételesen tudtam egy olyan kritikát írni, amelyben nem csak a negatív, szememben a tüske effektussal teletűzdelt szavak sorakoznak.

Írta:

Kovács Róbert