Három Transformers film van mögöttünk és vége. Legalábbis ami Michael Bay és Shea Labouf alkotói munkáját illeti ezen a téren. Szokás azt mondani a folytatásos filmek esetében, hogy az első rész jó, a második kevésbé a harmadik pedig már nagyon elrugaszkodott és összecsapott szokott lenni. Ez némileg igaz is a Transformers harmadik részére, hiszen az egyik legnagyobb filmportál, az IMDB szavazásán a befejező rész csak 6.2-s rátával zárt. Nem véletlen.

2011 a 3D éve lett. Ha megfigyeljük, a filmtörténelem során nagyjából 30 évente van egy 3D-s őrület és szinte kivétel nélkül minden filmnek készítenek háromdimenziós változatot, ami nem is baj, csak egy idő után már unalmassá válik, akármilyen impozáns látvány is van benne. A Dark of the Moon sem úszta meg a háromdimenziós változatot. Pár szóval talán így lehetne jellemezni: látvány, látvány, látvány. Október 9.-ével csak az USA-ban a film bevétele $352,358,779. Meglepően nagy összegről beszélünk, főleg ha figyelembe vesszük, hogy a legtöbben csalódásként írták le az alkotást. Jelenleg az 55-ik helyet foglalja el a filmranglistán.

A történet némileg összekuszálhatta a nézőkben az érzéseket, főleg azokban, akik látták az első két részt. A harmadik rész történeti szála valamelyest párhuzamba hozható az első rész cselekményével, ezt azonban teljesen kihagyták a sztoriból. Óriási hiba, hogy míg az első részben azt állítják, hogy a jelenlegi emberi technológia Megatron és az Örök szikra vizsgálatának köszönhető és csak az S7 tagjai tudtak róla, addig a harmadik részben ezt némiképp megcáfolják azzal, hogy feltételezik, hogy egyedül vagyunk-e az univerzumban, amikor az S7 és a NASA közös munkákat folytattak – derül ki az első részből.

Körülbelül a film egyharmada nagy üresség vagy túlzás. A mozi-változat 154 perces, így hozzávetőleg 50 perc szól olyan dolgokról, amik teljességgel kihagyhatóak lettek volna a történetből – gondolok itt Sam álláskeresésére és a sok történelmi részekre – persze igyekeztek mindennek értelmet adni, de nem igazán sikerült. Ez utóbbiban azonban látvány szempontjából pozitív értékelést érdemel a stáb a korhű kópiák és ténylegesen felvett jelenetek összevágásáért csupán teljesen felesleges volt munkát ölni ezekbe. Holdra-szállás, Armstrong, Kennedy és még Csernobil is. Ezek a túlzó történelmi események nem illettek bele a filmbe. Mivel jól vágták össze a jeleneteket az embernek talán fel sem tűnt, hogy mennyi mindent beleszőttek a rég múlt időkből, csak akkor vette észre, hogy milyen hosszú időt töltött a moziban mikor ki jött a teremből és ránézett az órájára. Elgondolkodtató, hogy mennyi cselekmény fér bele egy ilyen hosszú filmbe és a Transformers befejező részének esetében sajnos szembesülnünk kell azon ténnyel, hogy édes kevés volt benne az akció és rettenetesen darabos volt. A cselekmény ugrál ide-oda, szinte követhetetlen – igaz nem annyira, mint egy 7 szálon futó cselekményre épülő thriller. Amint azt említettem, látvány. Erre próbálták alapozni az egészet.

A viccesebb jelenetek száma is lecsökkent és a túlmenő részletesség is hiányzik az alkotásból, értem ezalatt, hogy ott a robot és ott egy halom álca, de még sem mutatják őket a teljesség igényével – leszámítva a 3D-s élvezet kedvéért lelassított jeleneteket. A történet kronológiai szála is jó lenne, ha az imént említett ugrálás nem lenne benne. Erre a legjobb példa az a jelenet, amikor az egyik percben van „néhány” álca és írtja a népet Chicago városában majd vágás és a következő képkockán már több száz ellenséges idegen organizáció támadja az épületeket és az ott élőket. A szokásos szinte már klisé, hogy megint minden az USA-ban játszódik – a második részben legalább elmentek Egyiptomig. Utalást tettek arra, hogy az egész egy nagy világkatasztrófának induló esemény, de csak az amerikaiak küzdenek ellenük. Itt is megjelenik az úgymond amerikai közöny és mérhetetlen idealizmus – természetesen ez mindegyik TF alkotásban megfigyelhető -, miszerint senki más nem érdekel bennünket, csak a saját érdekünk. Vártam, hogy talán több információt kapok majd a filmtől, de semmit nem kaptam csak egy 5 perces intrót Cybertronról valamint az álcák és autobotok között dúló háborúról – igaz ez nem előzményfilmnek készült. A vége pedig totál happy end ahhoz képest, hogy kvázi egy másik bolygó robbant fel a Föld mellett és a fél világ romokban hever. A katonákon egy kis fáradság látható, de semmi különös ujjongás, vagy öröm, hogy végre győztek, de még csak szomorúság sem, hogy rommá vált egy egész város, csak a közöny. Természetesen az Optimus-monológ sem maradhatott ki a film végéről, mert hát ő az atyaúristen autobot fővezér, aki mindig győz, még ha a fél kezét le is tépi az ellenség és több tucat álca lövi szét. Hiába ő a prime, mégsem sikerült neki két rész alatt teljesen megsemmisítenie Megatront, bezzeg a szőke bombázó egyszer lecsicskázta és már neki is ugrott a szövetségesének. A történetre így 10/6-t adok.

A látványon is sokat dolgozott a stáb, ami aztán 3D-ben kellőképpen vissza is jött és lebilincselő élmény nyújtott. Az – állítólag – utolsó Transformers filmben már nem a robotok átalakulásáé volt a főszerep, hanem sokkal inkább a pusztítás és rombolás. Bay-től már megszokhattuk, hogy szeret rombolni, de ekkora pusztítást az előző két részben nem csinált. Szinte porig rombolt egy-egy városrészt, hogy megcsinálhassa a filmet. A robotok fegyverzetére is nagyobb hangsúlyt fektettek ezzel is növelve a látványt. Plusz pontot érdemel, hogy az új autobotok (keményen 4-5 darab) és álcák (párszáz darab) grafikai megoldásaik mellett, a már megszokott szereplők is sokkal kidolgozottabban jelentek meg a vásznon. Elsősorban a karakterek arcaira helyezték a hangsúlyt és teljességgel sikerült is mindent szinte tökéletesre kidolgozniuk. Amire talán jobban figyelhettek volna, hogy a robotokon egy akkora háború után azért látszódhatott volna egy kis karc vagy valami maradványa a harcnak, de semmi ilyet nem lehetett észlelni.

Zúzták egymást folyamatosan és a záróakkordban pedig, minden autobot – kivéve Optimust – karcmentesen, új fényezéssel jelent meg a hídon. Nyilván behajtottak egy autómosóba és kértek egy új fényezést. Volt két álca a film során, amik úgy néztek ki, mint a ragadozók, némiképp ez a kreatív gárda részére felírható hatalmas mínusz pont. Annyi mindent kitaláltak már, erre egy klasszikus film karaktereit robotizálják!? Sokan háborogtak, hogy többet vártak volna Őrszem fővezér szerepétől. Igazat adok ennek a többségnek, mert azt hangoztatták a filmben, hogy „ő az egész kulcsa”. Ehhez képest kapott pár percet és egy végső összecsapás-jelenetet. Sokkolót pedig a trailerek állították be úgy, hogy tőle nagy zúzást várhatunk. Újabb csalódás. 3 jelenet és vége is lett, ráadásul a bemutatókban a hangzását is elrontották Shockwave-nek.

Az üveg-felhőkarcolós jelenet pedig rettenetesen nevetséges, még a látványában is. Kiugrik több katona és egy csaj az x-ik emeletről az alatta lévő félig kidőlt épület falára, ami persze nem törik be több száz kilótól, valóságalap nulla, ha még sci-firől is beszélünk azért ez kemény. Majd amikor kilövik az ablakot, senkit nem vág meg a törött üveg, érdekes. A látványra minden pozitívumot és jóindulatot összegyűjtve mindössze 10/7.5 pontot adok.

A legtöbben Megan Fox leváltása miatt fejezték ki elégedetlenségüket. A filmben egy mondat erejére azért szóba került Sam és Mikaela szakításának oka, de ez a rajongóknak nem vigasz. Az egyik magyar hírportálon egy újságíró úgy fogalmazott, Bay azért választotta Rosie Huntington-Whiteley brit bugyimodellt, hogy lefilmezhesse fehérneműben – tény, hogy IMAX 3D-ben nem kis látvány volt. Azonban kétlem, hogy egy ilyen neves rendező ilyen csekélység miatt választana valakit, főleg annak tudatában, hogy Rosie Jason Statham barátnője. A szereplőgárda viszonylag a régi, sztárgárdát nem csaltak a filmszerepekre, leszámítva John Malkovich-ot és a Grace klinikából ismert Patrick Dempsey-t.

Michael Bay tényleg neves rendező, de ezt az utolsó Transformers filmet elszúrta. Nem állítom, hogy rossz, de túl jóra akarta megcsinálni és ez okozta a vesztét, ami nem csoda, hiszen egyes források szerint az eredeti kész kópia több mint 220 percesre sikerült. Nyilván ez okozta a furcsa vágásokat és a történeti ugrásokat, de azt hiszem, ezek okait nem fogják a nagy nyilvánosság orrára kötni. Alapvetően élvezhető mozi, de csak az mentette meg a nagy bukástól, hogy 3D-s verzióban is elkészítették. A 3D technológia ugyanis a látványra utazik és nem pedig a történetre, ami itt tökéletesen bizonyságot is nyert.

Írta:
Kovács Róbert